A demokrácia és a természet törvénye
A természet törvénye: az erősebb legyőzi a gyengébbet. És uralkodik felette. Réges-régen ez főként a fizikai erőt jelentette. A legerősebb, legügyesebb harcos volt a vezető. Az erősebb sereggel rendelkező törzs vagy nemzet leigázta a másikat. És uralkodott.
Aztán jött a szuper találmány: a demokrácia.
Legalábbis amit mi demokráciának tartunk: a nép hatalma (vagyis annak a látszata). Demokrácia egyenlő azzal, ha minden egyes állampolgár részt vehet a döntéshozatalban. Akkor is ha idióta, ha olvasni sem tud. De ő is a nép tagja. Persze döntéseket a nép nem hoz, hanem a választásokon kiválasztja vezetőit, akik majd elméletben a választóik érdekében meghozzák a döntéseket. A gyakorlatban meg, innen lentről nézve, azt csinálnak amit akarnak. Bármiféle hathatós ellenőrzés nélkül.
Erre rávághatná valaki, hogy létezik a “független” igazságszolgáltatás. De valójában a népnek nem marad hátra más, mint morogni, igazából semmilyen hatékony módja nincs a vezetők és a hatalom gyakorlóinak kordában tartására és ellenőrzésére.
Nézzük csak: jön az okos nép, köztük a nulla IQ-s, populista szövegek által elhülyített tömegek, plusz a néhány értelmes ember, akik ugyanúgy nem rendelkeznek megbízható információkkal, azt meg főként nem tudhatja senki, hogy az egyes jelöltek mögött valójában milyen érdekcsoportok állnak a háttérben.
Tehát ezek megválasztják a parlament tagjait, és onnantól már nincs semmilyen számonkérési lehetőség. A parlamentben úgy és azt szavaznak meg, amit akarnak, függetlenül attól hogy kinek és mit ígértek előtte. Szóval második lépésben a parlament aztán jóváhagyja a kormány összetételét, és onnantól a parlamenti képviselők sem látnak bele teljesen, hogy mit művel a kormány.
Elméletileg ha valamelyik kormánytag nem kóser, le tudnák váltani, viszont a parlament sokszínű összetétele és a mindenféle háttérérdekek miatt ez nem mindig jön össze. De még hátravan a harmadik lépés: a kormány kinevezget mindenféle pozíciókba bizonyos embereket, akik bele is kezdenek pecsenyéjük sütögetésébe, gyakran úgy, hogy ténykedésük részleteiről nemhogy a nép vagy a parlament, hanem gyakran azok sem tudnak, akik kinevezték őket.
Ennek a továbbfejlesztett változata az EU-s “demokrácia”, ahol Brüsszeli tisztviselők, akikről semmit nem tudunk, hoznak ránk nézve kötelező döntéseket, sőt úgy költik el a pénzünket, hogy annak részleteit homály fedi, kérdezni meg nincs kit, vagy ha van kit, akkor nincs válasz.
Mai futásom közben egy új hangoskönyvbe kezdtem: Juan Luis Cebrián: “Káosz - Az idióták hatalma”. Nagyon jól a témába vág, és szemlélteti, hogy a demokráciának csúfolt rendszerünkben hogyan szerzik meg a hatalmat az idióták, és micsoda káoszt kell megélnünk, amire jó példa volt a covid hisztéria.
Visszakanyarodva a demokráciához: véleményen szerint semmi sem működhet a természet törvényei ellen. A demokrácia ötlete szembemegy a természet törvényeivel, mert nem a legerősebb uralkodását hirdeti, hanem hogy mindenki egyenlően uralkodik (sajátmagán is?). Viszont ha mélyebben belegondolunk, most is a legerősebbek uralkodnak, megadva a népnek a demokrácia látszatát.
Azzal a kis különbséggel, hogy míg régen a törzsben mindenki tudta, hogy a nagydarab izomkolosszus törzsfőnöknek kell szót fogadni, mert fejbekólint ha nem, addig ma a hatalom igazi birtokosait gyakran nem is ismerjük, vagy nem is tudunk a létezésükről. Ma a pénz jelenti az erőt, és az arany-fedezet nélküli, bármekkorára felfújható pénzügyi rendszer csak segíti az átláthatatlan machinációkat, és gyorsítja a földi javak áramlását úgy, hogy valakiknél egyre több gyűljön össze.
Az általunk választott képviselők, a kormány, a hivatalnokok és politikai vezetők csak bábuk a sakktáblán, mi meg az őket mozgató kezeket sem látjuk, ahogy azt sem tudhatjuk kiknek a kezei, és milyen érdekek vezérlik őket.
Aztán mi csak csodálkozunk, hogy miért vesz valaki közpénzből több milliárd teszteletlen covid oltást úgy, hogy titkosítják a szerződés szövegét, vagy hogy békés célok által vezérelve miért költünk pénzt másik országba küldött fegyverekre, vagy hogy miért lesz hirtelen drágább a villanyáram vagy a gáz, amikor annak termelési költségei semmit sem változtak, és hogy hová is megy az a sok pénz?
Végezetül: játsszuk csak tovább a demokráciának nevezett játékot, figyeljük a sakktáblán bábuként ugrándozó megválasztott vezetőinket. Akik minél idiótábbak, annál érdekesebbnek tűnik a játszma, jobban szórakozik a nép. A háttérben meg működnek a természet törvényei: az erősebb irányít és mindent visz.