Akkor fussunk, ha jólesik ... életünk tragédiái

Be kell vallanom őszintén, hogy legutóbb pénteken reggel futottam volna. De aznap tragikus esemény történt: aznap reggel legyőzött a lustaság. Igen! Ezt tragédiaként is fel lehet fogni. Megszakadt a rendszeresség, romba dőlt amiért eddig megdolgoztam, csorba esett a kitartásomon, bla bla bla ... Na de mielőtt még túlságosan búnak engedném a fejemet, ma reggel az eső ellenére kimentem, és folytattam. Kilencvenkilencedik alkalommal. És tudom, hogy lesznek alkalmak, amikor a lustaság újra győzedelmeskedik majd. De ha az esetek 80-90 százalékában teljesíteni tudom amit a fejembe vettem, akkor a maradék 10-20 százalék nem tragédia, nem veszteség, hanem a szükséges üresjárat, pihenőidő, vagy akár csak a rendszer tökéletlensége. Hiszen nézzük meg a benzinmotort: több mint száz éve fejlesztgetik, mégis a legjobbak hatásfoka sem magasabb 40-50%-nál. Ami siralmas. Mégis naponta használjuk. Fontos, hogy ha kitűzünk egy célt, rendszeresen és kitartóan tegyünk felé lépéseket. Sokszor akkor is, amikor éppen nincs kedvünk. Egy könyvben azt olvastam, hogy a sikeres embert az különbözteti meg a kevésbé sikerestől, hogy hajlandó felemelni a seggét, és rendszeresen megtenni olyan dolgokat, amikhez nem nagyon van kedve, de tudja hogy fontosak a sikerhez vezető úton. Persze a kitartás és rendszeresség nem jelenti azt, hogy néha nem lehetünk esendők, vagy lusták. Sőt: céljainkat akár bármikor átértékelhetjük, megváltoztathatjuk. Persze minden döntésünk következményekkel jár, így amikor eldöntjük hogy mit csinálunk, vagy mit nem csinálunk, be kell vallanunk magunknak, hogy ezzel elfogadjuk a következményeket is! Nem másokat fogunk érte később hibáztatni! Aki nem akar futkározni az ne fusson.

Akit nem zavar hogy kövér, az kövéren is boldogan élheti az életét. Aki nem akar három műszakban dolgozni azért hogy még nagyobb autója, még nagyobb háza legyen, az boldogan élhet egy kisebb lakásban és ráadásul gyalog járni nagyon egészséges.

Végülis mi az élet értelme? Erre egy jó tipp: az hogy élvezzük. Ami jelentheti azt is, hogy semmit nem csinálunk, csak heverészünk egész nap (esetleg a híd alatt, ha nincs aki munka nélkül lakást és élelmet ad nekünk). Vagy azt, hogy 8 órát munkára áldozunk, hogy a fennmaradó időben heverészhessünk, vagy családunkkal kiránduljunk, vagy hobbinkkal foglalkozzunk. Vagy találunk olyan munkát vagy más megélhetést, amelyet élvezettel csinálunk. Persze azon belül is leszek „nemszeretem” teendőink. Ha ez nem tetszik, még mindig lehetséges a híd alatti heverészés homeless opció . Szóval ha néha le is győz a lustaság, addig nincs gond, míg én több ponttal vezetek .