Kipróbáltam a 21 km távot

[caption id="attachment_492" align="alignright" width="272"] Életem első félmeratoni távja[/caption] Arra gondoltam, kipróbálnék hosszabb távot a szokásos 5km-nél, esetleg a néha-néha beiktatott 10km-nél is. Csak a kíváncsiság kedvéért .

Este kinéztem a térképen néhány lehetséges útvonalat, és reggel 7-kor nekiindultam azzal a titkos tervvel, hogy a félmaratoni 21,1 km távot jó lenne megtapasztalni, természetesen a gatyás futások keretén belül.

     Kigugliztam, hogy e távon már javasolják, hogy legyen némi étel-ital nálam, így vízzel és némi csokival szereltem fel magamat, ezek épp elfértek a futó-övem zsebeiben.

Induláskor még -4 fokot mutatott a hőmérő, de aztán feljött a nap, és a hőmérséklet fokozatosan emelkedett. Mire 2 óra és 25 perc futás után hazaértem, már +1 fok volt.

     Mivel ennyit még sosem futottam, de még a fele is soknak számított, volt olyan verzióm is, hogy menet közben lerövidíthetem 14 km-re , ha úgy érzem hogy túl nehéz. Szerencsére nem volt gond. A hűvösnek hála, kicsi volt a folyadék-veszteség, így a magammal vitt fél liter vízből maradt is. Az ötödik kilométer után kezdtem időnként kortyolgatni, a 13. és 17. kilométernél ettem egy-egy kocka csokit. A 18. kilométer után aztán már megfordult a fejemben, hogy tán kellemesebb lenne egy termál-medencében lebzselni , de azért csak haladtam tovább hazáig. Érdekes tapasztalat volt, picit tovább kellett utána nyújtani, meg a vádlikat átmozgatni, mint az 5 km futás után.

     Februárban sikerült egy célkitűzésemet teljesíteni: egy éven át rendszeresen, rövidnadrágban futni, beleértve a téli hónapokat is.   Tavaly február 10-én próbáltam ki először a gatyás futást, amit aztán folytattam. A leghidegebb idő, amiben futottam, -9 fok volt, én személy szerint a 0 fok körüli hőmérsékletet szeretem a legjobban. Az elég hideg hogy ne izzadjon túlságosan az ember, és elég meleg hogy ne fázzon a kéz kesztyű nélkül. Azt is el kell mondani, hogy a közvélekedéssel ellentétben a gatyás futás nem okoz tüdőgyulladást (szerencsémre ).

Most kipróbáltam a 21 km-t, és túléltem gond nélkül, de nincs olyan célom hogy a hosszabb távokhoz szükséges időt napi szinten feládozzam az életemből. Maradok a rendszeres 5km távnál, itt-ott egy tizest beiktatva. Továbbra sem tartom magamat nagy sportembernek, sosem voltam az, és 50 évesen már nem is akarok senkit legyőzni, csakis saját magamat. Igyekszem másfajta mozgást is végezni, emellett ha kétszer egy héten hajnalban kivakarom magamat az ágyból, hogy munka előtt fussak egyet, már nyertem!