Választástalanság
Most egy alapos letolást kapnék Ifjúkori, de még tíz évvel ezelőtti önmagamtól is. Mindig azt tartottam, hogy nem a kocsmában kell szidni a rendszert, hanem választások napján fel kell emelni a seggünket, és elmenni szavazni. Mert ez az a pillanat, amikor az egyszerű polgár tényleg dönthet, és döntésével befolyásolhat valamit. Ó, micsoda gyermeki naivitás! És majd ötven évig kitartottam mellette!
A legutóbbi szlovákiai parlamenti választásokon az egyik akkori ellenzéki pártra szavaztam, úgy gondotlam hogy Fico csapatát le kell cserélni. Azóta is furdal a lelkiismeret. No nem azért mert Ficot hiányolnám! De hogy micsoda egy bagázs került hatalomra az én segítségemmel (is)!?
A mostani pszichopata kormány ténykedése, és az ő aktív segítségükkel elmélyülő társadalmi zűrzavar aztán teljesen eloszlatta minden naivitásomat a politika terén. Mikor és miben dönthet a nép? Nagy lófütykösben! Nem érzékelem, hogy bármi is változhatna. Legalábbis nem azáltal, hogy elmegyek szavazni, és bekarikázom a jelöltet, amelyik a legszebbeket ígérgeti.
Mert mit szoktak csinálni a választási ígéretekkel? Elfelejteni! Aztán az a funkcionárius, aki teszem azt nyolc éve ül a parlamentben, négy év múlva kiírja ugyanazt az ígéretet a kampányban, amely teljesítéséért eddig sem tett semmit, pedig tehetett volna.
Alibistának tűnik a mostani hozzáállásom. Még magamnak is. Kell szoknom ezt a módit. Le kell győznöm a “politikailag korrekt” társadalmi elvárásokat. De nem szavazok, hogy ne érezzem magamat kellemetlenül, ha aztán az általam támogatott jelölt hatalomra kerül és hülyeségeket csinál.
Kérdezhetné bárki: mi lenne ha mindenki így gondolkodna? Vagy szinte mindenki? Akkor szavazna a népesség 5%-a, akik hatalomra segítenének valami szélsőséges garnitúrát? Lehet hogy az lenne. A társadalom szétziláltsága, a bizalmi válság, a problémák képmutató szőnyeg alá söprése, néven nem nevezése olyan feszültségeket szül a társadalomban, amik időnként Hitlerszerű vezetők hatalomra jutásával járnak.
Mert a csordának vezetőre van szüksége. És ha a mostani funkcionáriusok nem képesek elhitetni az emberekkel, hogy “vezetők” is, akik vezetik őket, megoldják a problémáikat és megvédik őket (a valós és a mesterségesen kitalált "veszélyektől"), akkor kész a terep a szélsőségesek porondra lépéséhez.
Ma önkormányzati választás van Szlovákiában, ami egy kicsit más súlyú, mint a parlamenti. De megcsömörlöttem a választásoktól. Inkább ma reggel futottam egyet, napközben a cukrászdában meg választok egy finom szelet tortát. Ez lesz a mai választásom!
Ami az önkormányzati képviselőket és polgármestert illeti, majd a megválasztott személyek feladata és kötelessége lesz képviselni az összes párkányi lakost. Azokat is akik nem rájuk szavaztak. Azokat is akik egyáltalán nem mentek el szavazni. Az a tény, hogy kiket választanak meg, önmagában nem fog óriási változásokat eredményezni.
Ha a polgár változást szeretne, véleményem szerint sokkal hatékonyabban tehet érte más módon. Tegyük fel, hogy X utcában nem jó az esőcsatorna és egy hatalmas pocsolya áll minden eső után. Mint lakos, csinálhatom azt, hogy a kocsmában szidom a képviselőket és a polgármestert, hogy nem törődnek az utcák rendbentartásával. De kézbe is vehetem az ügyet, megkereshetem az illetékeseket, leveleket írhatok, nyaggathatom őket, hogy történjen valami, kisebb dolgokat szomszédi összefogással is meg lehet oldani.